Lucypher k�nyve

Aranyv�r�s ragyog�sba borult a mindens�g, ahogy az Isten mag�hoz �lelte els� teremtett gyermek�t. A gyermeket, akire oly r�g�ta v�gyott, aki megt�rte az �r�kk�val�s�gnak t�n� mag�nyt, s akit mindenn�l jobban szeretett az �r.

A fi� t�k�letes volt. Fekete haja l�gy hull�mokban omlott porcel�nfeh�r v�llaira, kicsiny kezeivel szorosan �lelte apja nyak�t, mintha soha nem akarn� elengedni t�bb�. 

Felt�tlen rajong�ssal szeretett, �rzett, �s l�tezett. L�nyege egy volt a Teremt�j�vel. Ugyanaz a hatalom, ugyanaz a mindenhat� er� sug�rzott a t�r�keny kisfi�b�l, mely �letre h�vta �t.

- Mit szeretn�l Cypher? - k�rdezte Isten, �s l�gyan v�gigsim�totta az angyalgyermek t�k�letes von�s�, gy�ny�r� arc�t.

A gyermek k�v�ncsi, ragyog� szemekkel b�multa az Istent, akit mindenn�l jobban szeretett, �s apr�, halov�ny ajkai k�z�tt �vatosan form�lta a sz�t, melyet halhatatlan �let�ben el�sz�r mondott ki:

- �lni.

A Teremt� arca egy pillanatra elkomorult.

- �lni... Csak akkor lehet, ha el�tte teremt�nk valamit, ami elpuszt�that�. - mondta v�gtelen t�relemmel, �s szeretettel a cs�ppnyi fi�nak.

Cypher k�v�ncsian m�regette a Mindenhat�t.

- Mindent lehet. - v�laszolta �ntudatosan, �s kis fej�t dacosan felemelte.

Isten elmosolyodott, l�tva a fi� szemeiben �g� hat�rozotts�got.

- Nos, val�ban. Nek�nk mindent lehet. - b�lintott enged�kenyen. - Mit szeretn�l h�t? J�tsz�teret?

- Igen! - ki�ltott fel lelkesen a gyermek, �s izgalm�ban m�g szorosabban �lelte apja nyak�t.

- �m legyen. - mondta Isten, �s egyik kez�t maga el� tartva �sszevonta a mindens�g energi�it, egyetlen t�fejnyi energiapontba zs�folva azt, �s hagyta vak�t� ragyog�ssal sz�trobbanni.

Isten megteremtette a vil�got.

�s Isten l�tta, hogy ez j�.

A gyermek hatalmas, f�nyl� sz�rnyait szorosan kifesz�tve, lehunyt szemmel lebegett a neki teremtett v�gtelen pusztas�g felett.

- �, Uram! - ki�ltotta a vak�t� napkorong fel�. - Teremts nekem �letet!

- �m legyen. - mondta Isten, �s karjait sz�lesre t�rva �letet teremtett a f�ld�n. A vizek megteltek �l�l�nyek sokas�g�val, mad�rrajok r�ppentek fel a f�ldr�l, hogy sz�nes kavalk�dba bor�ts�k az eget, mezei vadak �s cs�sz�m�sz�k lept�k el a pusztas�got, ben�pes�tve a f�ldet, mely imm�r �l�v� lett.

�s l�tta Isten, hogy ez j�.

Az ifj� Cypher k�nyelmesen hanyatt heveredve s�tk�rezett a napf�nyben, m�lyen besz�vva az �let illat�t. Hib�tlan, gy�ny�r� feh�r b�r�t nem perzselt�k a nap �get� sugarai. Mellette �sszeg�mb�ly�dve egy �llat pihent.

- Mit csin�lsz fiam? - l�pett mell� Isten, �s szem�gyre vette az angyali gyermeket. Test�nek minden apr�, t�k�letes porcik�j�t.

- Tan�tom a k�gy�t. - felelte a fi� vid�man, �s kez�t hirtelen kiny�jtotta a halottnak t�n� �llat f�l�tt. A fekete kir�lykobra vill�mgyors mozdulattal csap�dott ki az ifj� karja fel�, �s t�hegyes metsz�fogait m�lyen a gyermek alkarj�ba v�jta.

Cypher elmosolyodott.

- L�tod apa? - k�rdezte boldogan a fi� - Megtan�tottam �lni.

Isten csak figyelte n�m�n, ahogy a m�reg lassan sz�t�rad az angyalgyermek ereiben, azt�n semmiv� foszlik a halhatatlan testben.

- A k�gy� a kedvenc �llatod Cypher? - k�rdezte elm�l�zva.

- Igen. Mert kicsi, hangtalan, �s m�gis leter�ti a legnagyobb vadat. - felelte a fi� mosolyogva.

Isten b�lintott, azt�n le�lt a fi� mell�, �s ujjait l�gyan v�gigh�zta a t�k�letes von�s� ajkakon.

- Mag�nyos vagy, fiam? - k�rdezte aggodalommal a hangj�ban.

A fi� nem felelt, csak les�t�tte smaragdz�ld szemeit, �s �tj�ra bocs�totta a k�gy�t.

- De hiszen itt vagyok neked. - mondta halkan a Teremt�, majd �t�lelte egyetlen fi�t.

A napkorong lebukott a szik�r hegyek k�z�tt, �s megjelentek az �gen az els� pisl�kol� csillagok.

Mikor m�snap kinyitotta a szem�t, az els� dolog amit megl�tott, egy vil�g�t�an az�rk�k, k�v�ncsi szemp�r volt. Fel�lt, �s megd�rzs�lte a szem�t, hogy biztos legyen benne, amit l�t az a val�s�g.

Cypherre egy kisfi� n�zett vissza. H�feh�r haja eg�szen a derek�ig omlott, b�re �s von�sai az els� gyermek�hez hasonl�an t�k�letesek voltak. K�v�ncsian bontogatta apr� angyalsz�rnyait.

- �dv�z�llek. - mondta Cypher a j�vev�nynek, �s kez�t kiny�jtva meg�rintette a feh�r haj� kisfi� arc�t.

Erre az elmosolyodott, k�k szemeiben v�gtelen szeretet �s odaad�s t�kr�z�d�tt, a k�vetkez� pillanatban pedig az els� gyermek karjaiba vetette mag�t, �s szorosan mag�hoz �lelte a meglepett fi�t.

Isten ekkor l�pett mell�j�k, jobbj�val egy kisl�ny, balj�val egy kisfi� apr� kez�t fogva, a h�ta m�g�l pedig egy negyedik gyermek k�v�ncsi arca kandik�lt el�.

A Teremt� mosolyogva figyelte az � gyermekeit, ahogy �vatosan ismerkedtek egym�ssal.

- Ez itt Sephiroth. - mutatott a feh�r haj� kisfi�ra Isten, aki m�g mindig Cyphert �lelte olyan gyermeki rajong�ssal, mint annak idej�n az els� fi� az apj�t. - Ez�kiel, Alexiel �s Azrael.  - mutatta be sz�pen sorban a cs�pps�geket Isten Cypher-nek. - �k a testv�reid, fiam.

A fi� arca ragyogott a boldogs�gt�l, ahogy v�gigpillantott a gyermekeken. Kez�vel l�gyan belet�rt Sephiroth gy�ny�r�, h�feh�r haj�ba, mely �gy omlott sz�t ujjai k�z�tt, mint a foly�kony selyem.

- K�sz�n�m, apa. - suttogta �tszellem�lt hangon. - K�sz�n�m...

Isten szeretetteljesen elmosolyodott, majd elengedte a kisl�ny kez�t, �s mutat�ujj�t figyelmeztet�en az �gre emelte.

- Vigy�zz r�juk, fiam! �k nem olyan er�sek, mint te. �ket �vni �s szeretni kell, mert l�nyeg�k nem egyezik teljesen a Mindenhat��val.

- �rtem. - v�laszolta Cypher, �s mag�hoz vonta nevet�, vih�ncol� kistestv�reit. - Vigy�zni fogunk egym�sra. Meg�g�rem.

Nem sz�molta m�r a napokat. A neki teremtett vil�gon sz�mtalanszor lebukott �s felkelt m�r a f�nyl� napkorong.

Cypher fiatal f�rfiv� cseperedett. Ny�l�nk, v�kony alakja �s feh�r b�re messzire kit�nt a kop�r szikl�k k�z�l, melyek k�z�tt nyugalmat keresett. Sz�rnyai tomp�n f�nylettek, holl�fekete haja hanyagul a szem�be hullt, ahogy a l�ba el�tt hever� k�veket tanulm�nyozta.

A sziklap�rk�nyon gubbaszt� kir�lykobra k�v�ncsian fel�gaskodva m�regette �t.

- Cypher! - j�tt a hang a h�ta m�g�l, a fi� azonban nem fordult meg. E n�lk�l is pontosan tudta, hogy ki az, aki zavarni mer�szeli az � mag�ny�t.

A h�feh�r alak hangtalanul, ruganyos l�ptekkel k�zeledett fel�. Az�rk�k szemeiben szeretet �s f�lt�s t�kr�z�d�tt. Kecses, angyali kez�vel l�gyan �rintette meg a fiv�re v�ll�t.

- Mit akarsz Sephiroth? - k�rdezte Cypher szinte m�r durv�n ifjabb testv�r�t�l.

- Apa h�vat. - felelte a fi�, �s izmos angyalteste egy pillanatra megremegett. - Nagyon m�rges r�d �d�m �s Lilith miatt.

Cypher ler�zta mag�r�l fiv�re kez�t.

- Nem tehetek r�la. - felelte an�lk�l, hogy Sephiroth szem�be n�zett volna. Tekintete a n�m�n figyel� kir�lykobr�ra t�vedt. - Nem tehetek r�la, hogy annyira puha �s t�r�keny az ember. - lehajtotta a fej�t, �s lehunyta smaragdz�ld szemeit.

Sephiroth halkan fels�hajtott.

- Tudom, Cypher. Hidd el, �n meg�rtelek. - suttogta. - Apa is csak az�rt m�rges, mert el�re sz�lt, hogy nagyon kell r�juk vigy�zni. Sokkal t�r�kenyebbek, mint mi, �s...

- Nem �rdekel! - szak�totta f�lbe haragosan az els� angyal ifjabb testv�r�t - Mi�rt teremt olyat, ami ennyire puh�ny �s hasznavehetetlen?

Sephiroth ism�t felemelte a kez�t, �s ujjait finoman v�gigh�zta Cypher gy�ny�r�, izmos sz�rnyain.

- Az�rt, mert te k�rted, fiv�rem. - mondta halkan, majd maga fel� ford�totta haragos testv�r�t, �s ig�z� k�k szemeivel m�lyen a szem�be n�zett.

Az els� angyal hallgatott, Sephiroth pedig folytatta.

- Te k�rted Istent, hogy teremtsen nek�nk valami olyat, ami t�bb mint az �llat, m�gis kevesebb mint mi, angyalok. Te k�rted, hogy keltse �letre az embert, �s � megtette a kedved�rt.

Cypher szem�ben felizzott a gy�l�let.

- De azt nem k�rtem, hogy jobban szeresse �t min�lunk! - fakadt ki keservesen. - Azt sem k�rtem, hogy gyenge legyen �s t�r�keny, mint a t� jege. Hogy ezer darabra szakadjon az ostoba porh�vely, amit nem �tallottak testnek nevezni! - az utols� szavakat szinte kiab�lta, �m hangja nem vert visszhangot a sz�rke k�falak k�z�tt. Csak a kir�lykobra h�z�dott vissza biztos rejtek�be, egy apr� reped�sbe a durva szikl�k k�z�.

Sephiroth sz�ra nyitotta sz�p �v� ajkait, de azt�n elhallgatott.

- Azt hiszed, f�lt�keny vagyok az emberre, igaz? - k�rdezte Cypher, fiv�re tan�cstalans�g�t l�tva. - Nos, j�l hiszed, Sephiroth. F�lt�keny vagyok r�, mert a kisujjunkkal sem �r fel. F�lt�keny vagyok r�, mert jog�ban �ll gyeng�nek �s tehetetlennek lenni. �s f�lt�keny vagyok r�, mert Apa jobban szereti �t n�lunk. Jobban szereti �t a saj�t gyermekein�l!

Sephiroth n�m�n figyelte a testv�re szemeiben �g� f�jdalmas gy�l�letet, mely olyan haraggal tombolt a t�k�letes angyali testben, amit haland� ember sosem �rthetne meg.

- Kapunk m�sikat... - mondta azt�n t�tov�n, �s k�t keze k�z� fogta Cypher arc�t. - Egy m�sodik �d�mot az els� helyett, �s m�sik asszonyt, akit az �r �v�nak nevezett el.

- M�r nem �rdekel. - suttogta az els� angyal f�sult hangon. Haragja csillapodni l�tszott, ahogy Sephiroth ujjaival j�t�kosan s�r�, fekete haj�ba t�rt. - Nem j� ez �gy, Sephiroth...

- Ne t�r�dj vele. - mondta fiatalabb testv�re, majd odahajolt, �s forr� cs�kot lehelt az els� angyal halov�ny ajkaira. - Ne em�szd magad Cypher... - suttogta fiv�re ajkai k�z�, �s a sziklakanyonon forr� sivatagi sz�l s�p�rt v�gig, sz�r�s homokfelh�be burkolva az �ssze�lelkez� angyalokat.

G�briel �s D�vid a k�t halott mellett t�rdelt, mikor Alexiel felt�nt a kert z�ldell� f�i k�z�tt. Hossz�, g�nd�r barna haja finoman keretezte gy�ny�r� arc�t, kiemelve ragyog� �zbarna szemeit. Cseresznyev�r�s ajkai vid�m mosolyra h�z�dtak, ahogy k�nnyed�n l�pkedett a puha p�zsiton a legfiatalabb angyalok fel�.

- �dv�z�llek titeket. - mondta bar�ts�gos hangon, �s lepillantott a l�bai el�tt hever� k�t mozdulatlan alakra.

A f�rfi �s a n� egym�s mellett fek�dtek. Mindkett�j�k arca g�rcsbe torzult az iszonyatt�l, k�r�l�tt�k v�r�sen izzott a f�ld a tem�rdek kiontott v�rt�l. A n� teste der�kt�l lefel� hi�nyzott, piszkosbarna haja csom�kban tapadt a homlok�ra. A f�rfi l�tsz�lag s�rtetlen volt, csak a nyaka k�r�l �ktelenked� lil�sv�r�s foltok, �s a lehetetlen sz�gben kitekeredett v�gtagok �rult�k el, hogy egyetlen �p csont sem maradt a test�ben.

Alexiel enyh�n felh�zta pisze kis orr�t.

- Furcsa j�t�kai vannak Cypher-nek. - k�z�lte sz�ntelen hangon, �s lehajolt, hogy k�zelebbr�l szem�gyre vegye a n� test�nek alfel�b�l ki�ll� gerincoszlopot.

G�briel k�nnyes szemmel pillantott fel n�v�r�re.

- Ez iszonyatos. - suttogta elcsukl� hangon. - Hogy lehet valaki ilyen...

- Kegyetlen? - k�rdezett vissza Alexiel.

G�briel b�lintott.

- Nem kegyetlens�gb�l csin�lta. - vonta meg a v�ll�t k�nnyed�n a l�ny. - Csak tudni akarta, hogy meddig mehet el.

- Apa megmondta, hogy vigy�znunk kell r�juk, mert t�r�kenyek! - fortyant fel indulatosan D�vid, a legfiatalabb angyalok egyike.

- Na �s? - k�rdezte a l�ny - Apa azt is mondta, hogy ez a vil�g t�k�letes. M�gsem az.

- Hogy mersz ilyet mondani? - ki�ltott fel haragosan G�briel. - Ez a vil�g t�k�letes, mert az Isten teremtette! Csak Cypher, meg a t�bbiek teszik t�nkre!

Alexiel vid�man felkacagott, �s a f�le m�g� s�p�rt egy szem�be hull� g�nd�r tincset.

- Ostob�k vagytok ti, m�sodik gener�ci�s angyalok. - csivitelte j�kedv�en. - Ezt a vil�got az �r Cypher-nek teremtette. Csakis neki. �ppen ez�rt azt csin�l vele, amit akar.

- Ez Isten k�roml�sa. - jegyezte meg rosszm�j�an D�vid.

- Nem, ez csak a puszta igazs�g. Ha tetszik nektek, ha nem. - k�z�lte Alexiel ellentmond�st nem t�r� hangon, azt�n biccentett egyet, �s elindult az ellenkez� ir�nyba. Sud�r alakja hamarosan beleolvadt a kert s�r� s�t�tj�be.

A m�sodik asszony egy k�rtefa t�v�ben pihent. S�t�tsz�ke haja k�cosan hullott a v�ll�ra, t�r�keny kis kezeit g�mb�lyded melle el� vonva fek�dt hason a z�ld f�ben, �s egy lust�n mocorg� katicabogarat figyelt, ahogy az egy f�sz�l tetej�n ringat�zott a l�gy sz�lben.

A m�sodik asszony boldog volt, �s gondtalan. Nem vette �szre a fa egyik �g�n �sszetekeredve figyel� kir�lykobr�t, ahogy az fekete pikkelyes fej�t finoman ingatva k�v�ncsian m�regette �t.

- �va... - hallott egy kellemes, b�g� hangot a h�ta m�g�l.

Az asszony h�trafordult, de a v�gtelen z�ldell� mez�n, �s a d�s lomb� f�kon k�v�l egyetlen olyan �l�l�nyt sem l�tott, mely a nev�n sz�l�thatta volna �t.

- Tal�n csak a sz�l susog�sa? - suttogta halkan, a semminek int�zve a k�rd�st.

�m a hang ism�t megsz�lalt, ez�ttal a m�sodik asszony k�zvetlen k�zel�ben:

- �va!

A n� �jra h�trafordult, �s a sz�ve abban a pillanatban akkor�t dobbant, mint m�g soha azel�tt. A fa mellett, melynek �rny�k�ban megpihent, egy gy�ny�r� f�rfi �llt dacos, b�szk�n felszegett fejjel, �s egyenesen az asszony csillog�, mogyor�barna szemeibe n�zett.

�va soha nem l�tott m�g ehhez foghat� teremt�st. A f�rfi ny�l�nk volt �s magas. Hossz�, holl�fekete haja finoman keretezte t�k�letes von�s�, s�padt arc�t. A b�re hib�tlan volt �s feh�r mint az elef�ntcsont, szemei pedig smaragd f�nnyel csillogtak, ahogy ott �llt, �s figyelte a f�ben hever� asszonyt.

�va felpattant, �s tett egy b�tortalan l�p�st az idegen fel�.

- Ki vagy te? - k�rdezte elkereked� szemekkel, a f�lelem �s az �vatoss�g legkisebb jele n�lk�l.

- Az els� angyal vagyok. - felelte a f�rfi halkan, majd kiny�jtotta a kez�t a n� fel�. - Gyere velem, �va! Mutatok neked valamit.

A n� k�v�ncsian, kipirult arccal ny�jtotta kez�t az angyal fel�, �s k�vette �t az erd� s�t�t, rejtelmes f�i k�z�.

A k�gy� csak figyelt a fa �g�n. Figyelte, ahogy az ember elbukott, ahogy elk�vette az eredend� b�nt. Szabad akarat�b�l tette, mert az ember ostoba volt. Gyenge volt �s t�r�keny, mint a t� jege.

A k�gy� mindent l�tott.

S a k�gy� nem �rulta el a titkot senkinek.

Letettem a tollat az asztal lapj�ra, �s hitetlen szemekkel figyeltem J�b arc�t. A szak�ll�n m�g mindig ott csillogott p�r csepp zs�r, a dupla sajtburger maradv�nyai.

� �sszesz�k�lt szemekkel n�zett r�m, mintha azt m�regetn�, hogy mennyit hittem el abb�l a sok zagyvas�gb�l, amit az alkoholt�l megzavarodva �sszebesz�lt.

- �rtsem �gy, hogy a maga te�ri�ja szerint kidobhatjuk a Bibli�t a kuk�ba, mert m�r a Teremt�s k�nyve sem az, aminek hissz�k? - k�rdeztem enyhe cinizmussal a hangomban.

J�b egy darabig n�m�n figyelt, azt�n lassan �s kim�rten b�lintott egyet.

Nem tehetek r�la, de �szt�n�sen felkacagtam.

- H�t ez nevets�ges! - mondtam elcsukl� hangon, mik�zben igyekeztem magamba fojtani a nevet�st. - Ezek szerint a mese a Tud�s f�j�r�l �s a k�gy�r�l csak kital�ci�? Val�j�ban...

- Cypher maga k�s�rtette meg �v�t, igen. - fejezte be helyettem a mondatot, majd a f�l literes k�l�spoh�r fenek�re b�mult.

- �gy �rti, Lucifer. Igaz? - k�rdeztem enyh�n fintorogva.

- Cypher, vagyis Lucypher. De ez a n�v csak azut�n ragadt r�, hogy ki�zetett a Mennyb�l.

- �, �rtem. - feleltem szkeptikusan. - �s maga mi�rt van minderr�l annyira meggy�z�dve?

J�b elh�zta a sz�j�t, �s jobb kez�vel az orr�t kezdte piszk�lni.

- Maga mi�rt van annyira meggy�z�dve arr�l, hogy amit a Bibli�ban �rnak, az mind igaz? - k�rdezett vissza.

- J�b... - kezdtem t�relmesen, mintha egy logikai fejt�r�t magyar�zn�k egy szellemileg visszamaradott kisgyereknek. - A Biblia sok sz�z, s�t sok ezer �ves dokument�ci�. A kereszt�nys�g alapjai vannak benne, a katolikus egyh�z �s hit megc�folhatatlan alapk�v�t k�pezi. M�gis miben k�ne hinnem?

- �n abban hiszek, hogy a Bibli�t emberek �rt�k. - felelte sz�razon. - S�t abban is hiszek, hogy a kereszt�ny zsinatokon t�bb mint a fel�t cenz�r�zt�k, mert nem f�rt bele a dogmaszer� katolikus vil�gk�pbe.

Pislogtam egyet, mint a partra vetett hal, J�b pedig folytatta.

- A Bibli�t olyan emberek �nt�tt�k mai form�j�ba, akik egym�s k�z�tt azon veszekedtek, hogy h�ny angyal f�r �t egy t� fok�n. Kaphatok m�gegy k�l�t?

A sz�m enyh�n t�tva maradt, �gyhogy gyorsan becsuktam, �s b�lintottam egyet. J�b intett a pinc�rn�nek, aki odaklaffogott mell�nk a fatalp� papucs�ban, �s unottan lekaparta az el�z� rendel�s�nk mell� a mostanit.

- Maga valami pap? - k�rdeztem bizalmatlanul a f�rfit�l.

- Valami olyasmi. - felelte hanyagul, azt�n elkezdte kigombolni a szakadt ballonkab�tj�t. - Maga szerint haszn�lhatn�m a mosd�t? - k�rdezte.

- Biztos. - mondtam egy apr� v�llr�nd�t�s k�s�ret�ben.

- Akkor j�.

Azzal ledobta mag�r�l a kab�tot a sz�k karf�j�ra, �s ell�pdelt a mosd� ir�ny�ba. A pinc�rn� sz�r�s szemekkel n�zett ut�na, de nem mondott semmit.

P�r percig n�m�n b�multam magam el�. Azon gondolkodtam, hogy honnan tudhatja mindezt J�b. Mi�rt ilyen biztos abban amit mond, �s mi�rt t�nik ennyire megingathatatlannak.

A pinc�rn� meg�rkezett az �jabb k�l�val, az �res poharat pedig a t�lc�j�ra tette.

- Mag�nak hozhatok m�g valamit? - k�rdezte f�lv�llr�l.

- Nem, k�sz�n�m. - feleltem udvariasan, majd figyeltem ahogy ism�t t�vozik a s�nt�spult ir�ny�ba.

A f�rfi b� t�z perc m�lva t�rt vissza a mosd�b�l. Haj�t �sszefogta h�tul egy r�gi bef�ttes gumival, az arc�r�l le�bl�tette a r�sz�radt v�rt �s a port, s most j� �t �vvel fiatalabbnak n�zett ki, mint mikor el�sz�r megl�ttam �t.

Bevallom �szint�n, kicsit meg is lep�dtem, ahogy eln�ztem azt a furcs�n csillog�, v�zk�k szemp�rt. J�b hat�rozottan kezdett vonz�nak t�nni a szememben.

Gyorsan elkaptam r�la a tekintetemet, �s megv�rtam m�g le�l. Csak azut�n tettem fel a k�rd�st:

- Folytatja?

J�b halv�nyan elmosolyodott, majd belekortyolt az ital�ba.

- K�sz a k�l�t. - mondta, majd r�m n�zett, �s hidegk�k szemeit egyenesen a tekintetembe f�rta. - Azt hittem, �n nem hisz ezekben a badars�gokban, amiket �sszebesz�lek mag�nak. - jegyezte meg t�rgyilagosan.

�reztem, ahogy elpirulok.

- De... �rdekes, amiket mond. - pr�b�ltam menteget�zni, vajmi kev�s sikerrel.

J�b biccentett egyet, �s letette a k�l�j�t az asztalra. A poh�r hideg alja nedves karim�t hagyott a piros kock�s ter�t�n.

- Cypher teh�t megk�s�rtette az embert, �s a Teremt� ez�rt iszonyatos haragra gerjedt az els� angyal ir�nt. - mondta elm�l�zva, mintha azon gondolkodna, hogy mindez helyes-e vagy helytelen. - Alkot� munk�j�nak gy�m�lcs�t l�tta semmiv� foszlani az els� fi� kezei k�z�tt, s �gy gondolta, Cypher nem �rdemli meg t�bb�, hogy a neki teremtett vil�g ura legyen. A t�bbi angyal pedig, Isten halhatatlan gyermekei, n�m�n figyelt�k a k�t egyl�nyeg� hatalom viaskod�s�t...

A novella Szerz�i jogv�delem alatt �ll.Annak r�szeit vagy eg�sz�t m�solni, m�s honlapokon enged�ly n�lk�l felt�ntetni szigor�an tilos!
Copyright by Sarah Sheila Le�ak

Ford�totta Sebesty�n Andr�s