Sephiroth k�nyve

V�r�sbe borult az alkony, mikor az emberp�r kil�pett a Paradicsomi Kert kapuj�n. Az asszony v�ll�t zokog�s r�zta, ahogy a f�rfibe kapaszkodva botladozott az apr�, �les k�vek k�z�tt.

Alexiel egy ki�ll� sziklap�rk�nyon �lve figyelte az odalent elhalad� k�t kis pontot, �s egy mennyei dalt d�dolgatott, mikor a h�feh�r alak lusta, egyenletes sz�rnycsap�sokkal leereszkedett mell� a p�rk�nyra.

- �dv�z�llek. - fordult Alexiel sug�rz� arccal az �rkez� Sephiroth fel�, �s kiny�jtotta feh�r karj�t, hogy ujjaival v�gigsim�tsa angyaltestv�re t�k�letes arcvon�sait.

Sephiroth azonban elh�r�totta mag�t�l a l�ny kez�t, �s gondterhelt pillant�ssal n�zett Alexielre.

- Mi b�nt testv�rem? - k�rdezte a l�ny �szinte aggodalommal a hangj�ban. �zbarna szemeit nagyra meresztette, ahogy fiv�re gondolataiban pr�b�lt olvasni, sikertelen�l.

- Kicsit agg�dom Cypher miatt. - mondta halkan Sephiroth, �s len�zett a v�gtelen m�lys�gbe, melynek legalj�n a k�t apr� pontocska csak igen lassan v�nszorgott el�re. - Lehet, hogy t�l messzire ment ezzel? - k�rdezte ink�bb csak �gy mag�t�l, mintsem a mellette �l� sud�r alakt�l.

- Szerintem felesleges agg�dnod Cypher-�rt. - v�laszolta a l�ny. - � a leger�sebb k�zt�nk, tud vigy�zni mag�ra.

- �ppen ez�rt agg�dok. - mondta a fi�, �s gy�ny�r� az�rk�k szemeivel f�radtan a h�g�ra n�zett. - Ahogy mondtad. � a leger�sebb mindny�junk k�z�tt. Szerinted, nem?... - de a mondatot elharapta.

Alexiel azonban �gy is �rtette testv�re ki nem mondott k�rd�s�t, �s csillog� pillant�sa elhom�lyosult.

- Nem hiszem, Sephiroth. Vagyis, rem�lem nem akar l�zadni az �r ellen. Hab�r... - itt egy pillanatra sz�netet tartott. - Azt az�rt �szrevett�k m�r egy p�ran, hogy nem minden j�, amit... Apa csin�l.

Sephiroth kifejez�stelen arccal n�zett a l�nyra.

- Te is �gy gondolod, hogy Cypher-nek igaza van? - k�rdezte �vatosan.

Alexiel halv�nyan elmosolyodott, �s Sephiroth f�le m�g� t�rte haj�nak egy kibomlott, k�sza feh�r tincs�t.

- �n �gy gondolom, hogy van, amiben igaza van. - felelte kim�rten.

- P�ld�ul miben?

- P�ld�ul abban, hogy ez a vil�g messze nem t�k�letes, �s hogy... - a l�ny az ajkaiba harapott, majd les�t�tte a szem�t. Mintha meggondolta volna mag�t, �s m�gse mern� szavakba �nteni, ami a fej�ben j�r.

- Mondd ki, Alexiel! - parancsolt r� az id�sebb testv�re - Szeretn�m a te sz�db�l is hallani.

Alexiel megad�an s�hajtott egyet, majd felszegte a fej�t, �s kem�ny, hat�rozott hangon megsz�lalt:

- Igaza van Cypher-nek abban, hogy Isten jobban szereti �ket min�lunk. N�zz r�juk Sephiroth! - mutatott feh�r kez�vel a horizont fel� t�volod� k�t kis pontra - N�zd meg �ket! Ostob�k, gyeng�k �s haszontalanok! �s mi j�r nekik a b�neik�rt?

Sephiroth lehajtotta a fej�t, �s suttogva v�laszolt.

- B�nbocs�nat...

- �gy van! - ki�ltotta Alexiel felhev�lten. Eg�szen belelovallta mag�t a besz�lget�sbe. - �s nek�nk mi j�r? Mondd meg, mi j�r a legkisebb t�ved�s�rt?

- A legsz�rny�bb b�ntet�s. - felelte a fi� szomor�an, �s ig�z�, az�rk�k szemeivel a horizont fel� b�mult.

A h�borg� �ce�n felett gig�szi vill�mok csapkodtak, kett�has�tva az eget, sz�r�s �zon szagot hagyva maguk ut�n. F�ls�ket�t� robajjal r�zk�dott a f�ld, a hegyek csikorogva jajvesz�keltek, a foly�k kil�ptek medreikb�l, �s minden teremtett �l�l�ny menek�lt, fedez�ket keresett a sz�rny� �gzeng�s el�l.

H�borgott a vil�gmindens�g azon az �jjelen, mikor Cypher a Mindenhat�val szemben �llva b�szk�n �s �ntudatosan kih�zta mag�t, �s vak�t�an f�nyes angyalsz�rnyait sz�lesre t�rva figyelte az Isten szem�ben tombol� tehetetlen d�h�t.

- T�rdelj le, �s k�rj bocs�natot! - mennyd�r�gte az �r. M�g�tte az angyalok kara reszketve figyelte a k�z�pen egyed�l �ll�, gy�ny�r� alakot.

- Nem. - v�laszolta Cypher higgadtan, �s fej�t felszegve n�zett szembe az elker�lhetetlennel.

- Mi�rt nem? - k�rdezte az Isten, kez�t �k�lbe szor�tva.

- Az�rt, mert ez a vil�g rossz! - ki�ltotta az els� angyal f�lelem n�lk�l az �r szem�be, t�lharsogva az �gih�bor�t, mely puszt�t� term�szeti csap�sk�nt s�p�rt v�gig a f�ld�n.

- Amit az Isten teremt, az t�k�letes! - kiab�lta k�zbe egy h�tr�bb �ll� angyal, �s t�bben is helyeseltek mell�.

- �rul�!

- Hazug... - suttogt�k t�bben.

- Kegyetlen gyilkos.

- Istenk�roml�!

Az els� gener�ci�s angyalok n�m�n figyelt�k Cypher megt�rhetetlen, szik�r alakj�t. Alexiel, Ez�kiel �s Azrael egym�s mellett �lltak, szorosan �sszesimulva. Sephiroth azonban kicsit t�volabb �llt a t�bbiekt�l. Az�rk�k szemeiben m�rhetetlen f�jdalom t�kr�z�d�tt.

- Nincs helye k�zt�nk! - ki�ltotta a legifjabb angyalok egyike. Azok� az angyalok�, akikb�l az �r teremt�s�kkor teljesen kihagyta az � l�nyeg�t, s csak m�rhetetlen szeretetet �s h�s�get pl�nt�lt bel�j�k az Atya ir�nt.

Isten felemelte a kez�t, �s abban a pillanatban cs�nd lett. Mintha m�g az �gzeng�s is abbamaradt volna, hogy visszafojtva hallgassa az �r �t�let�t.

- Nem vagy t�bb� a fiam. - jelentette ki halkan, ellentmond�st nem t�rve.

Alexiel f�jdalmasan felsikoltott, �s t�rdre roskadt e kegyetlen szavak hallat�n.

- A neved mostant�l Lucypher legyen, s l�gy sz�m�z�tt most �s mind�r�kk�. Soha t�bb� nem t�rhetsz vissza a Mennybe. B�ntet�sed az �r�k k�rhozat. - harsogta Isten k�ny�rtelen�l, s szavait �v�lt� ork�n fogadta.

Lucypher alatt abban a pillanatban megny�lt a f�ld, s az els� angyal r�m�lten, magatehetetlen�l zuhanni kezdett a semmibe. Utols� erej�vel megkapaszkodott m�g a Mennyet a f�lddel �sszek�t� v�kony �letfon�lban, �s szabad kez�t k�ts�gbeesetten ny�jtotta a Teremt� fel�.

- Apa! - ki�ltotta f�jdalmasan k�ny�r�gve. - Apa!

Isten az els� angyal f�l� l�pett, �s len�zett a seg�ts�g�rt k�ny�rg� smaragdz�ld szemekre.

- T�vozz! - suttogta hidegen, s Lucypher gy�ny�r� holl�fekete haja semmiv� foszlott. Angyali sz�ps�g�nek megm�s�thatatlan bizony�t�ka t�pett� �s k�coss� v�lt, mint �d�m, az els� f�rfi sil�ny emberi haja. Sz�rnyainak f�nye megfakult, vak�t� feh�r tollai feket�k lettek, mint a legs�t�tebb �jszaka.

Lucypher lezuhant a semmibe.

T�voz�s�t pedig nem k�vette m�s, csak a f�jdalmas, n�ma csend.

Zokogott a mindens�g. Napokon �s �jszak�kon kereszt�l virrasztottak �k n�gyen, �ssze�lelkezve, �s egym�sba kapaszkodva. Alexiel, Azrael, Ez�kiel �s Sephiroth. Mindannyian megsiratt�k az els� testv�r t�voz�s�t.

- Meg�g�rte... - suttogta Ez�kiel er�tlen�l. - Meg�g�rte, hogy vigy�zunk egym�sra.

A t�bbiek nem v�laszoltak.

- Igaza volt. - lehelte Alexiel. - Isten nagyon kegyetlen az angyalaival.

Azrael lehajtotta a fej�t, �s kit�r�lt egy k�nnycseppet a szem�b�l.

Sephiroth hallgatott. N�m�n �s �llhatatosan n�zett a semmibe. Tal�n arra v�rva, hogy megpillantsa az oly nagyon szeretett f�nyl� angyalsz�rnyakat.

Mindhi�ba.

- Besz�lek vele. - mondta v�g�l hat�rozottan, �s felegyenesedett.

- Ne! Sephiroth! V�rj! - ki�ltotta ut�na Azrael, de addigra m�r k�s� volt. A m�sodik angyal gyors, kecses sz�rnycsap�sokkal elt�nt.

A sok sz�z angyal k�v�ncsian figyelte az �r sz�ne el�tt megjelen� Sephiroth-ot. Izgatottan suttogtak, hogy vajon mi k�sztette mind k�z�l a legf�nyesebbet, hogy Isten el� j�ruljon h�vatlanul.

A Mindenhat� maga is �rdekl�dve m�rte v�gig m�sodik, s imm�r legkedvesebb fi�t.

Sephiroth let�rdelt az �r el�, s fej�t lehajtva besz�lni kezdett. H�feh�r haja az arc�ba hullt, l�gy keretbe foglalva t�k�letes von�sait.

- Aty�m! K�rlek... K�ny�rg�m, bocs�ss meg a fiv�r�nknek! - kezdte f�jdalmas, de hat�rozott hangon. - Mindannyian t�vedhet�nk olykor.

Isten egyetlen k�zmozdulattal szak�totta f�lbe, �s csak ennyit mondott:

- Az �r d�nt�se v�gleges, �s megm�s�thatatlan.

Sephiroth hossz�, kecses ujjait �k�lbe szor�totta. Feln�zett az Istenre, �s enged�ly n�lk�l folytatta a mondand�j�t.

- Ne l�gy ennyire kegyetlen a saj�t fiaiddal, � Uram! Hiszen mi mindny�jan felt�tlen�l szeret�nk t�ged!

Az angyalok kara idegesen z�gol�dni kezdett a pimasz, engedetlen besz�d hallat�n.

Alexiel, Azrael �s Ez�kiel ebben a pillanatban �rkeztek meg, f�nyes sz�rnyaikat gyorsan bevont�k, �s Sephiroth m�g�tt let�rdeltek az Isten sz�ne el�.

Az �r hallgatott egy pillanatig, majd megsz�lalt.

- A Mindenhat� akarata szent �s megm�s�thatatlan, Sephiroth. Lucypher nem a fiam t�bb�. K�rhozott, �s az is marad az id�k v�gezet�ig.

Sephiroth szemeiben fell�ngolt a d�h.

- Hogy tehetsz ilyet a saj�t els� teremtett fiaddal? Hogy lehetsz ennyire k�ny�rtelen? - k�rdezte szinte kiab�lva. A m�g�tte t�rdel� angyalok idegesen n�ztek �ssze.

Isten felegyenesedett �lt� hely�b�l, �s tett n�h�ny l�p�st a h�feh�r haj� angyal fel�.

- T�n k�ts�gbe vonod a szavaimat, Sephiroth? - k�rdezte �sszesz�k�lt szemekkel.

A fi� nem v�laszolt, �m fej�t nem tartotta t�bb� leszegve. M�g mindig t�rdelve, de b�szk�n n�zett fel a Teremt�re. Az�rk�k szemeiben ugyanaz a dacos b�szkes�g t�kr�z�d�tt, mint az els� gyermek�ben, mikor kimondta a legels� sz�t. „�lni.”

- Tal�n csak nem te is k�ts�gbe vonod ennek a vil�gnak a t�k�letess�g�t? - k�rdezte az Isten.

- Ezt a vil�got... Cyphernek teremtetted! - sziszegte a m�sodik angyal fogai k�z�tt, elfojtott d�hvel a hangj�ban.

Isten tekintete egyre haragosabb� v�lt. A f�ld felett balj�s, fekete gomolyfelh�k gy�lekeztek, �s eleredt az es�.

- Lucypher nem �rdemelte meg azt a vil�got, amit t�lem kapott! - v�laszolta d�h�sen. - Mindent t�nkretett, ami a keze �gy�be ker�lt.

Sephiroth pupill�i r�snyire sz�k�ltek.

- Te teremtetted Cyphert, Uram! � veled egyl�nyeg�! Pont olyan, mint TE! - ki�ltotta mag�b�l kikelve, �s az angyalok kara hangosan felmorajlott a sz�rny� v�d hallat�n.

Az �r eln�mult egy pillanatra, �s csak figyelte �that� szemekkel az el�tte t�rdepl� h�feh�r angyalt.

- Teh�t te is �gy gondolod, hogy ez a vil�g rossz? - k�rdezte halkan a Mindenhat�.

Sephiroth m�lyen az �r szem�be n�zett. Arc�n f�jdalom �s d�h�s tehetetlens�g hull�mzott v�gig. Nagyon lassan, gondosan megform�lva ejtette ki a szavakat.

- �n... L�tom, Uram, hogy ez a vil�g rossz.

Isten tekintete elkomorult. Az eget hatalmas vill�m has�totta kett�, �s az es� �gy zuhogott, mint Alexiel k�nnyeinek meg�ll�thatatlan �radata.

- Gyere ide, Sephiroth. - ny�jtotta Isten a kez�t a m�sodik angyal fel�.

A fi� lassan felkelt a f�ldr�l. Hossz� feh�r haja v�gigomlott kit�rt sz�rnyai k�z�tt, �s t�tov�n ny�jtotta kez�t az Isten fel�.

Az �r pedig megfogta Sephiroth kez�t, mag�hoz vonta �t, �s szorosan �t�lelte, �tadva szeretet�nek minden melegs�g�t.

Az angyalok kara n�m�n figyelt.

Sephiroth halkan fels�hajtott, a k�vetkez� pillanatban pedig lecsapott az �r, �s egyetlen mozdulattal kiv�jta a m�sodik angyal gy�ny�r�, az�rk�k szemeit, v�res, �sszeroncsolt massz�t hagyva maga ut�n.

Sephiroth fel�v�lt�tt f�jdalm�ban, �s remeg� kez�t v�rz� szemg�dreire tapasztva �sszeroskadt a f�ld�n. Ujjai k�z�l l�ktet�en patakzott a v�r, v�r�sre festve a fi� selymes, h�feh�r haj�t, hib�tlan b�r�t �s gy�ngyh�zf�ny� sz�rnyait.

Az angyalok k�z�l t�bben felsikoltottak, elfordultak, hogy ne kelljen v�gign�zni a m�sodik fi� sz�rny� szenved�s�t.

Ez�kiel �s Azrael megpr�b�lt a f�jdalomt�l verg�d� Sephiroth k�zel�be ker�lni, de mindhi�ba. Alexiel csak t�rdelt tov�bb, mozdulatlanul. �zbarna szemeit eltorz�totta a r�m�let.

- Soha t�bb�... - suttogta a Mindenhat�, �s a mennyd�rg�s v�laszolt. - Soha t�bb� nem fogod l�tni, hogy rossz a vil�g. A sebed pedig nem gy�gyulhat be sohasem, hogy mindig eml�keztessen az �r szav�ra.

Ujjai k�z�l a f�ldre cseppent a m�sodik angyal v�re, �s a f�ld minden egyes cseppj�t moh�n mag�ba sz�vta.

- T�vozz! - mondta ugyanazzal a hideg kegyetlens�ggel, mint mikor az els� fi�t tagadta ki a Mennyb�l. - T�vozz, �s l�gy k�rhozott te is!

A f�ld pedig megny�lt Sephiroth alatt, �s a megvak�tott, v�rz� angyal f�jdalmasan �v�ltve zuhant a semmibe.

Azon kaptam magam, hogy egy ideje m�r nem jegyzetelek, csak hallgatom megbabon�zva J�b szavait.

- Ennyire kegyetlen lenne? - k�rdeztem elcsukl� hangon.

J�b nem v�laszolt, csak felh�rpintette az utols� korty k�l�t, ami m�g a pohar�ban maradt.

- �s a t�bbiekkel mi t�rt�nt?

A f�rfi �that� v�zk�k szemeivel n�zett r�m, mintha nem akar�dzna neki v�laszolni, de azt�n m�gis sz�ra nyitotta a sz�j�t.

- K�vett�k Cyphert a semmibe. Tudja, akkoriban h�bor� d�lt az angyalok k�z�tt, �s nagyon sokan elestek a harcban. Alexiel �s Azrael t�voztak el�sz�r a Mennyb�l. �nsz�ntukb�l tett�k. �ket k�vette n�h�ny m�sodik gener�ci�s angyal is, akik egyet�rtettek Cypher eszm�ivel.  Utolj�ra Ez�kiel hagyta el az Urat.

- Teh�t az �sszes gyermeke, akit a saj�t k�p�re teremtett? - k�rdeztem mintegy �sszegezve a dolgot.

- Pontosan. Mindenki elhagyta, aki vele egy kicsit is egyl�nyeg�.

- Hihetetlen. - suttogtam �tszellem�lt arccal. - Maga most... azt pr�b�lja nekem bebizony�tani, hogy a S�t�n nem gonosz, csak...

- Nem �rtett egyet Istennel valami olyasmiben, amiben m�giscsak neki volt igaza. - fejezte be helyettem ism�t a mondatot. - N�zzen csak k�r�l.

Hallgattam. Felid�ztem magamban a legutols� h�rad�t, amit a CNN-en l�ttam, �s tiszt�n �rtettem, mir�l besz�l a f�rfi.

- �s a s�t�nist�k? - a hangom t�volinak t�nt. Sejtettem, hogy mit fog v�laszolni.

- Az egy vicc, higgye el. Cypher n�ha remek�l sz�rakozik az emberi butas�g ilyen szint� megnyilv�nul�s�n. - nevetett, �s jobb keze mutat�ujj�t v�gigh�zta az �res poh�r karim�j�n. - Nincs sz�ks�ge fanatikus k�vet�kre. Okos �s er�s emberekre van sz�ks�ge, hogy tov�bb adj�k az igazs�got.

- A gonosz �s a j� k�zdelm�r�l? - k�rdeztem.

- Nem. - cs�v�lta meg a fej�t. - K�t egyl�nyeg� hatalom k�zdelm�r�l, melyek k�z�l egyik sem gonosz vagy j�. Nem az �rem k�t oldala, hanem az �rem maga. Er�nyeivel �s hib�ival egy�tt.

K�b�n n�ztem magam el�.

- Meg�rja a t�rt�netet? - k�rdezte azt�n minden �tmenet n�lk�l, kiz�kkentve engem ezzel a m�l�z�sb�l.

- Hogy? Tess�k? Ja, igen. Vagyis nem. Vagyis azt hiszem, hogy lehet. - v�laszoltam vajmi kev�ss� hat�rozottan.

J�b elmosolyodott, �s bal kez�re pillantott, mintha csak az �r�j�t n�zn� meg. �ra persze nem volt rajta, � m�gis �sszecsapta a k�t tenyer�t, �s gyorsan felpattant a sz�kb�l.

- Nos h�t, k�sz�n�m a reggelit kisnaccs�g. - hadarta gyorsan, majd beleb�jt a szakadt ballonkab�tj�ba.

- M�ris megy? - k�rdeztem m�g f�lig k�bultan.

- Sajnos mennem kell, mert tal�lkoz�m van valakivel. - mondta vidoran - Minden j�t! - azzal sarkon fordult, �s elindult a kij�rati ajt� fel�.

N�m�n n�ztem ahogy t�vozik, majd hirtelen mintha �ram�t�s �rt volna, felpattantam az asztalt�l, ezzel lebor�tva az � pohar�t meg az �n k�v�scs�sz�met, �s ut�na ki�ltottam.

- Honnan tudja maga mindezt?

J�b visszan�zett r�m az ajt�b�l, �s halv�nyan elmosolyodott. V�zk�k szemeib�l egy alig �szrevehet�, nagyon halv�ny v�rcs�k sziv�rgott az arc�ra, �s elt�nt a s�t�t, gondozatlan borost�k k�z�tt.

Dermedten b�multam r�.

- H�ny angyal... f�r �t egy t� fok�n? - rebegtem alig hallhat�an.

- Egy sem. - felelte mosolyogva. - Gondolja, hogy sorba �lln�nk ilyesmi�rt?

Azzal kil�pett a pressz�b�l, �s elt�nt a zs�folt kis utca zajos, reggeli forgatag�ban.

A novella Szerz�i jogv�delem alatt �ll.Annak r�szeit vagy eg�sz�t m�solni, m�s honlapokon enged�ly n�lk�l felt�ntetni szigor�an tilos! Copyright by Sarah Sheila Le�ak;Ford�totta Sebesty�n Andr�s